Mikor kicsi voltam és bohó, az hittem, hogy az életkorommal van baj. Mert, hogy sok embernek tetszettem. Általában nem érdekeltek. Rosszul szocializálódtam, vagy nem tudom. Soha nem azt pletykáltuk csajokul, hogy ki tetszik, hanem azt, hogy ez a tag néz…aztán voltak kitartóak.
A fiú hazafele készülődött, a fekete szövetkabát rajta volt, az egyszerű csíkos sál is. A kesztyűit még a kezében fogta és épp elköszönt a többiektől, amikor megérkezett a lány. Kint sűrű és nagy pelyhekben hullt a hó, a lány göndör haja vizes volt és néhány tincs az arcára simult.
- Nagyon fárasztó. De hetente legalább háromszor nem alszom egyedül.
- Élsz, mint hal a vízben – mondtam irigykedve; mindig is vonzott a könnyű kaland, bár sosem volt benne részem.
- Irigylem a monogámokat.
- Micsoda? Dehát sokkal szórakoztatóbb mindig újat kóstolni…
- Egy frászt.
A nyolcadik év kezdetén valaki megint felbukkant, aki az ő nevét viseli. Álmomban korrigálok: az eredetivel találkozom, beszélgetek. Amúgyis akartam volna. Következő éjjel meglátogat – hét éve nem volt nálam –, morcos, nem hagyja, hogy a szemöldökét csókolgassam. Rákérdek, szemérmes, elszánt lesütött szemekkel vádol: nagyon sokat kívánt, és én mégsem mentem el soha. Vallok én is, ugyanazt.
Lesből támadó hímivarsejtek,
kik romlott virágokra vadásznak,
kocsmák mélyén buja tekintetek,
stírolják a laza puncikákat.
Pénzért lesz majd a phalloszod,
bimbókat öntöző pezsgőpatak,
ha majd mellei közt megtoszod,-
sikolya - felébreszti a holtakat.
Mit nekünk erkölcs, haver, hágjunk hát!
Át minden nehéz akadályon,
s hágjunk lányt, asszonyt, özvegyet, banyát,
hegyen, völgyön és tenger-rónaságon.
Mert az elszalasztott pinát kis barátom,
az orrunkra húzzák majd a másvilágon.
Ez új fejezet. Rövid, de velős. Egy 36 éves, testes, nagy orrú nymphomániás nő volt ez, a szobalányok kerítőnője, óriási seggel, kissé lógó, de szép mellekkel, egészben mesteri megromlás és bársony sima, rózsaszín bőr. Brutális egészsége és rémes érzékisége, amely egy bacchánsnőére emlékeztetett, keltették fel figyelmemet.
Az erotika öncélú. Nem mindegy, kivel gyakorlod, vagyis nem mindegy, az élménnyel kapcsolatban mi az elvárásod magaddal szemben, hogy úgy hasson, ahogy neked a legjobb. Ha sikerült a vágyad képét szép vászonra vetítened, már könnyebb az átadás az illatos, meleg, sima testnek, megoszthatod a magad nárcisztikus örömét, hogy legalább ugyanannyi visszaáramoljon. Legalább. Hogy élvezd.
Mióta nem vagyunk jóban, összebarátkoztam a testeddel. Önálló életet éltek. Te, mint érzelem, gondolat és hang – a tested, mint érzékelés, érintés és érzés. Megszelídítettem: elsőként messziről üzentem, a rezdüléseimmel, az illatommal, mindazokkal a biológiai szaknyelven megfogalmazható tényezőkkel, amelyekből a vonzás összeáll.
Bármelly suttyó kölök tud
Lapos tsókot le-kenni,
Bármelly reves karó tud
Érzéstelen döfölni;
Könyvekbűl meg nem érted,
Mint kell nyakon lehellni,
Nyelv-tsútssal fülbe mászni,
Czimpák tsókolgatását,
Bimbók birizgatását,
Hajlások songatását,
S ha már a kis fazék forr
Véletlen bé-hatolni
Tsiklándva és tsavarva,
Hogy az el-bízott libuczka
Levegő után sepegjen,
Ismerve Herosára.
Weöres Sándor
Nagy marha vala,/ ki ezt elkövette vala,/Írókáját mártotta szarba!/ Nincsen rímhez fantázia! (...)
Első óvszervásárlásom középsulis gólyaként történt egy rangidős személy megbízásából (fikáztatás címén). Egész pirulva mentem be akkor még a sarki szupermarketbe.... (...)
Valasz Lilitnek!:) Tudod Lilit, itelkezni a legkonnyebb….d e az elet az mas…..akkor minden eloben megy, nincs visszajatszas… .hanem mindent akkor kell eldontened! szoval... (...)