Nem tudja, milyen érzés az első csókot alig-kamaszként kapni. Azt mondják, ártatlanságában nagyszerű, vagy éppen sutaságában egyedi. Amikor az ember szexualitásának teljes tudatában kapja, felér egy orgazmussal. A cigifüsttől ködös bulin keresztül érkezett, szerelem és egyéb körítés nélkül, egy sorozat véletlenből születve, akárcsak Kundera Terezája.

Nőiessége lényegére tapintott, bár ez is ügyetlen, nyálas, minden elsőcsók-kellékkel felszerelt volt. Az ismeretlen érzés nem a tizenötéves, romantikus lelket vette célba – már régen nem volt az – hanem a hivatalosan is felnőttkorhoz közelítő, önmagát már régen ismerő testet.

Az első csókot követte még négy, nem tudni már, mennyi idő alatt. Hazaérkezve nem a fiúról álmodozott – alig tudta, ki ő, s hogy néz ki – hanem a csókról, mint fizikai valóságról és érzésről. És végiggondolta, mennyire végigbizsergett rajta az egész, nem, ez a csók nem szép volt, hanem bolondul szexis, még akkor is, ha nem annak szánták.

A csók bármikor lehet nagyon erotikus, vadító. De amikor az első csók olyan - ez talán keveseknek adatik meg. Sokáig bánkódott amiatt, hogy nem korábban történt, ezek után már nem érezte szégyennek. Hiszen korábban lehetett volna langyos, szerelmes, cukrosan romantikus vagy éppen kellemetlen. Így mindezek mellékessé váltak, az ajkak úgy tapadtak egymáshoz, mint néhány héttel később a hozzájuk tartozó testek.

Soha nem volt még vágy ennyire felfokozott - és bizonyos értelemben soha nem is lett többé. A csók máskor is kezdete lehet az erotikának. De önmagában erotikus csak akkor egyszer lehetett, amikor még ügyetlen volt, és felért egy orgazmussal.